Ahogy az előző bejegyzésben is olvashattátok a beltéri kertészet ugyan nem fekete mágia, de azért pár dologban eltér a hagyományos, kerti gazdálkodástól. A lényeges különbségek számba vétele után egyesével foglalkozom a benti sikerekhez szükséges feltételekkel. Így legutóbb a napfény helyettesítésére, kiegészítésére szolgáló világítástechnikai lehetőségeket, izzókat ismerhettétek meg, most az öntözésről lesz szó.
A talaj nagyon jó víztartó képességgel rendelkezik: ha túl kevés vízutánpótlás érkezik, akkor képes elraktározni azt, majd idővel a gyökerekhez továbbítja. Túlöntözés esetén viszont a felesleges vizet elvezeti, így sokkal kisebb eséllyel alakul ki gyökérrothadás, mint más ültetőközeg esetén. Lényegében nagy hibát nem tudunk véteni az öntözés során, mert a talaj kompenzálja ha nem egyenletesen érkezik a vízutánpótlás.
Ezzel szemben bent nagyobb odafigyelést igényel az öntözés. Az ültetőkonténer mérete nagyban befolyásolja az egyszerre kijuttatható öntözővíz mennyiségét. Ha kiszárad a talaj a gyökerek megsérülnek a dehidratációtól és a tápoldatban található ásványi anyagok megégetik azokat. Ilyenkor az öntözővíz a cserép belső oldalán szalad végig anélkül, hogy a földet újranedvesítené. Ha túlöntözzük a növényeket, akkor a gyökerek nem jutnak elég oxigénhez, állnak a vízben, elkezdenek barnulni, megindul a gyökérrothadás.
Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy mikor is kell akkor öntözni? Egyszerű válasz erre nincs, számos szempontot figyelembe kell venni:
A kiszáradás jelei:
A túlöntözés tünetei:
Dióhéjban egyenlőre ennyi, lehetne ezt még ragozni, de nem akarok mindenkit elijeszteni már most. 🙂
Ha éppen nem locsoltok, akkor kövessetek a Facebook-on! 😀
